Vegán- Vegetáriánusból?

Személyes bejegyzés következik, amiben mesélni fogok. Nem azért, hogy egyet értsetek velem, vagy kövessetek, inkább azért, mert ilyesmiről kevés szó esik. A téma megosztó és indulatos, pont ezért kerül elő ritkábban a táplálkozás etikai oldala a blogon. Mindegy miért vegán valaki, jó úton jár. <3

Ma pontosan 2 éve, hogy vegetáriánus lettem, így gondoltam jöjjön egy személyes poszt, amiben mesélek Nektek az életmódomról, a blogról és a vegánságról is. Bár azt már sokszor elmondtam, hogy nem újévi fogadalom volt a váltás, csak épp ekkora ért meg bennem a dolog; de az új év- tiszta lap gondolata, szerintem sokaknak megadhatja a kezdő lökést.

Pontosítsunk, mi-mit jelent?

VEGETÁRIÁNUS táplálkozás

2 éve vegetáriánus lettem (bizony, egyik napról a másikra, probléma nélkül), ami azt jelentette nálam, hogy semmilyen állat holttestét nem eszem meg (élve azelőtt sem ettem meg, mielőtt valaki belekötne :)). Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert sokan, számomra érthetetlen okból nem tudják, hogy a hal is állat; sőt, valaki azt mondja magáról, hogy vegetáriánus, mert "csak" csirkét eszik. 

Vegetáriánus az, aki nem eszik, halat, csirkét, marhát, kecskét, rákot, csigát, kagylót, stb., bizony még májat és egyéb belsőségeket és zselatint sem, sőt zsírban sütött ételeket, vagy a húsleves levét sem. Egy csomó vega receptet látok húsalaplével, miért? Nevezzük nevén a dolgokat! Attól, hogy valaki nem eszik vörös húst, még nem vegetáriánus. Egy vegetáriánus nem fogyasztja semmilyen állat húsát.

VEGÁN táplálkozás

Viszlát zsíros anyatej és tyúk menstruáció. Elnézést, az érzékenyebb lelkűektől, de az, hogy mit eszünk meg, csak kultúra és szokás kérdése. A galamb tojását például nem fogyasztjuk és a disznó anyatejét sem, pedig mindkettő háziállat. Nem azért eszünk meg valamit, mert átgondoltuk és így döntöttünk, hanem mert így szoktuk meg.

A kezdetére nincs pontos dátumom, mert hamar elkezdett érdekelni a vegán életmód, ahogy olvasni kezdtem a témában, így nem volt éles váltás. Engem a vegánság etikai része vonzott, de őszintén szólva az ember gyorsan megunja a rántott sajt- gomba kombinációt. A vegetáriánus életmód számomra nem volt elég változatos, sőt egészségesnek sem mondanám, mert mindenhol sajttal akartak letudni. A sajt meg baromi zsíros, elnehezítő, unalmas és egészségtelen. A kecskesajt is, bár nagyon felkapott; engem az undor kerülget, a savanyított, pasztőrözött, anyatej gondolatától. És mi késztetne az új dolgok kipróbálására, ha állandóan sajttal tömném magam? Semmi! Ahogy az éttermek sem erőltetik meg magukat, pont ezért, pedig lenne miből válogatni.

Vegán sajtot se nagyon használok, bár tudom, hogy sokan ragaszkodnak hozzá, engem nem vonz a zsírtömb látványa. A tejben (igen az állati anyatejben is) kazein (tejfehérje) található, ami függőséget okoz. Én örülök, hogy "lejöttem" róla, elvégre nem azért van a tehénnek és a kecskének emlője, hogy felnőtt embereket szoptasson. Annyira logikus nem? :) Nem mellesleg búcsút intettem az életemet keserítő, pattanásos korszaknak. A bőrgyógyászok a vállukat húzogatták, májkárosító pirulákat írtak fel és semmit nem segítettek; bárcsak azt mondták volna, hogy hagyjak fel a tejtermékekkel előbb.

A Kína Tanulmány egy 500oldalas táplálkozástudományi könyv, de cserébe részletesen ír a tej és a rákos daganatok kapcsolatáról.

Hogy a tejért és tojásért nem hal meg senki? Erről nem nyitnék vitát; fél perc alatt utánanézhetsz a milliárdnyi áldozatnak és kegyetlenségnek, ha akarsz. Ha nem akarsz, azzal úgysem tudok mit kezdeni.

Gyakran mondják: "Vegánná válni nehéz."

A nehézséget nem az okozza, amiről elsőre gondolnánk. Nem az anyagiak, de még csak nem is az étkezés. A "mit egyek" rész, inkább izgatottsággal tölti el az embert. Kísérletezni, új ízeket felfedezni, pedig jó dolog és megismétlem, nem drága. A lencse, a bab, a cukkini, de még a padlizsán kilós ára is jóval a hús és sajt alatt van. Hozzáteszem, egy kiló lencséből, vagy háromszor annyi fasírt kijön, mint húsból, de ezt most nem is számolom.

A nehézséget a szokások és a környezet okozza. Lelkileg megterhelő lehet, ha nem értik meg, hogy számodra már nem fér bele a kegyetlenség. Sőt rosszul eshet, ha téged titulálnak szélsőséges gondolkodásúnak. Persze érző lényeket satuba szorítani, elvágni a torkukat, kivéreztetni és kibelezni őket, nem szélsőséges; hát ilyen a kultúra (vagy éppen a kultúrálatlanság?).

Csak azt tudom javasolni, hogy ha elindultok az úton, amennyire csak tudjátok, zárjátok rövidre az ilyen jellegű beszélgetéseket (esetleges vitákat). Aki kötekedik, úgysem az érveidre kíváncsi. Hagyd inkább, hogy megérjen benne a kíváncsiság és ő kérdezzen, ha már készen áll rá. Sajnos az ilyen környezet rengeteg energiát kivesz az emberből, akár családról, akár munkahelyről, akár baráti társaságról van szó. Nekem hála égnek szerencsém van a környezetemmel, de ez lehet, hogy csak azért alakult így, mert elég önfejű, hangos és makacs vagyok ahhoz, hogy meg se próbáljanak eltántorítani. Ezen felül úgy gondolom, az őszinteség a kulcs. Nem megyek bele, véget nem érő vitákba, de nem eszek meg semmit, amit nem akarok, csak, hogy jó pofát vágjanak hozzám. Mindenkinek türelmesen elmagyarázom mit nem eszek és csak annyit várok cserébe, hogy ne kínálgassanak nem vegán ételekkel.

Ez a téma mindenképp heves indulatokat vált ki az emberekből, nem valószínű, hogy jó vacsoratéma. Egyesek személyes sértésnek veszik, hogy ha valaki nem hajlandó részt venni a kegyetlenségben. Sőt állítják, semmi kegyetlen nincs a hagyományos étkezésükben, csak mert a vágóhidakat eltakarják egy hatalmas fallal, és mindenki szemet huny a fal mögötti események felett, majd azt hajtogatják, ez így természetes. A vitát a lelkiismereteddel kell megvívnod, a döntést pedig csak magad hozhatod meg.

Nekem sokat segített, hogy a közösségi oldal vegán csoportjaiban rengeteg hasonló értékrendű emberrel találkoztam és mások gondolatai kizökkentettek a komfortzónámból. Ez sosem kellemes, de visszatekintve, máshogy nem nyitottam volna ki a szemem. Én sem láttam mindig tetemet a tányéron vagy kegyetlenséget a tejes bögrémben, de mára már egyértelmű, hogy a holttest, legyen az kutyáé, macskáé, kecskéjé, halé vagy malacé, nem étel és nem való az étkezőasztalra, akárcsak állatok anyateje, vagy petesejtje. Ez elsőre nehéznek tűnhet, de nem a "tökéletesség", vagy a "szabályok" betartás a fontos, hanem az elv. Nem egy termék 100. összetevőjének kerülése és bojkottálása visz előre, hanem ha megértjük és tudatosul bennünk, hogy tehetünk a kegyetlenség ellen és 1 ember is nagyon sokat számít. Törekszem rá, hogy a lehető legkevesebbet ártsak, nincs ebben semmi természet ellenes. Nos, nem regélek tovább, mindenkinek a saját útját kell bejárnia. Még annyit hozzátennék, hogy ne keverjük a vegán életmódba a vallást, meg istent; semmi köze a vegánsághoz, csak újabb összetűzéseket szül.

És hogy miért írom ezt a blogot, ha semmi közöm mások életmódjához? Értük itt fenn! Bár nem mondom magam állatvédőnek, mert az aktív állatvédelem, klasszikus értelemben, kutyák és cicák mentéséből áll. (sajnos ma még erre is nagy szükség van) Bár macskát és kutyát sem eszek, ettől még nem leszek "állatvédő", ahogy emberjogi aktivista sem attól leszek, ha nem ölök embert. Nevezzük ezt inkább passzív állatvédelemnek, ha mindenképp nevet akarunk adni annak, hogy tisztelem mások életét, fajtól függetlenül. Igaz, ma még hangosan kell tisztelni és kiállni a hangtalanokért, de ha egyszer kinyitod a szemed, hidd el többé már nem mehetsz el szó nélkül a közöny mellett.

Ha van időtök filmet nézni, akkor itt megnézhetitek az Earthlingst>>>

Remélem továbbra is velem tartotok Facebookon is és együtt leszünk egyre tudatosabbak az élet számos területén. Gyertek és nézzétek meg, miből állt egy kegyetlenségmentes, szilveszteri hidegtál nálunk>>>